Home » Blog » Unalom és Függőség

Unalom és Függőség

Scott Kiloby írása. Fordította: Oravecz Andrea.  

Sokak számára az unalom szorosan kapcsolódik a függőséghez. Már nagyon korai életkorban elkezdődik. Ha megfigyelsz egy gyerekcsapatot, akik épp unalmas pillanatba kerülnek, melyben nincs mit csinálni, gyakran lázasan kezdik el keresni a következő csinálnivalót, csak hogy betölthessék a jelen pillanat üresség-érzetét. Mindannyian ezzel az örökös üresség-betöltő késztetéssel növünk fel. Sokak számára az élet egy hosszú cselekvéssor, melyet azért végeznek, hogy elkerülhessék a csinálás nélküli létet vagy a csendességet. És ez lehet az emberi fejlődés hajtóereje is sok területen, például a technológia és ipari fejlesztések területét. De a függőségeink mögött is ugyanez a hajtóerő húzódik meg.

Az unalom megjelenésekor mindig valamilyen mentális kép vagy szavak bukkannak fel, vagy az üresnek érződő jelen pillanatról, vagy pedig egy közvetlen jövőbeni pillanatról, mely majd üres lesz. Akár úgy is érződhet, mintha a halál várna ránk, amennyiben ez az üresség nem kerül betöltésre. Drámai ereje lehet. Úgy tűnhet, mintha az én halála várakozna a küszöbön, ami nagyon ijesztő tud lenni. Ezért ennek az ürességnek a megtapasztalása szorongással, nyugtalansággal, feszültséggel járhat együtt. Ezért aztán mindenáron próbáljuk valamivel kitölteni ezt az űrt, legyen az ital, cigaretta, étel, számítógépezés, takarítás, rendezgetés, beszélgetés, gondolkodás, vagy bármi jövőbeni több-jobb keresése.

A függőségekkel kapcsolatos munkámnak lényeges pontja az unalom témaköre, megvizsgálása és megtapasztalása. A következő gyakorlat segítségével te is belenézhetsz ebbe.

Amikor unatkozáson kapod magad, vedd észre, hogy valamilyen kép jelent meg a jelen vagy a közvetlenül eljövendő pillanatról, melyben üresség érzékelhető, ami mintha betöltésre szorulna. Tudatosítsd ezt a képet, hozd magad elé az elmédben, és nézz rá közvetlenül, anélkül, hogy a jelentésén gondolkoznál. Tedd fel magadnak a kérdést: „Ez a kép a halál?” Vagy azt is megkérdezheted: „Ez a kép én vagyok?” Amint meglátod, hogy az csupán egy kép, nem pedig te magad vagy a halálod, nézd addig a képet szavak és címkék hozzáadása nélkül, elemzés nélkül, csak a puszta képet, amíg az elhalványul és feloldódik a térben. Pihenj meg néhány pillanatig gondolatok nélkül, és hozd a figyelmedet a testedbe. Vedd észre, ha a testben bármilyen érzés, érzet, energia van jelen, és csak érezd, anélkül, hogy gondolkodnál róla, címkék és történetek nélkül. Érzed a puszta energiát, anélkül, hogy bármit is kezdeni szeretnél vele, pont olyannak, amilyen. Észreveheted, ahogy az érzés, energia átalakul, elhalványul, akár el is tűnik. Amint ez megtörténik, vedd észre, hogy a jelen pillanatból semmi nem hiányzik. Semmilyen módon nem hiányos. Az az érzet, hogy bármi is hiányozna, illetve hogy az adott pillanat unalmas lenne, csak azért bukkanhatott fel, mert megjelent az a bizonyos kép és vele együtt a testi érzetek is, melyeknek nem voltál tudatában. Ha megfigyeled a képet és érzed az energiát gondolatok nélkül, akkor amint eltűnnek, az unalom is velük együtt tűnik el. Bízz bennem. Próbáld ki! Nagyon valószínű, hogy csökkenni fognak a függőségi késztetéseid, amint megtapasztalod, hogy az unalom csupán illúzió. És azt is megtapasztalod majd, hogy az üresség nem jár együtt a halállal, ha az az üres tér nem kerül betöltésre. Ez mind az elme által keltett illúzió. Nincs olyan „én”, melynek létét fenyegetné egy semmit nem tévő pillanat.

Ezt a bejegyzést az előző Living Enquiries weboldalról teszik közzé

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük