Home » Blog » Gyógyulás a Függőségekből – Egy Új Paradigma

Gyógyulás a Függőségekből – Egy Új Paradigma

Scott Kiloby írása. Fordította: Oravecz Andrea.  

A Függőségek Hagyományos Megközelítése

  1. A szenvedélybeteg mint „beteg ember” és a betegség kultúrája

A függőségek kezelésében a múltban a hangsúly főként azon volt, hogy a szenvedélybeteget beteg emberként kezelték és azt nézték, hogyan válhat ez a beteg ember egészséges emberré, hogyan teheti a történetét jobbá, és hogyan fejleszthet ki egy olyan egót, amely kevésbé fogékony a függőségi sóvárgások és kényszerek iránt. Mégis, sok ember, aki éveket töltött függőség-gyógyító programokban, még mindig szenvedélybetegként, és ezáltal beteg emberként azonosítja magát.

Ez pedig a betegség egy olyan kultúráját teremti meg, amelyben a szenvedélybetegek másodosztályú polgárokként sorolják be magukat. Azt éreztetik az emberrel, hogy ő „beteg”, és hogy más „beteg emberek” csoportjába tartozik, akik nem olyanok, mint más „normális” emberek a világon. Ez elválasztottságot eredményez a társadalomban a szenvedélybetegek és a nem szenvedélybetegek között. Ez a felosztás egyáltalán nem előnyös a függőségek kezelésében. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a függőségre, hogy az az „ő” problémájuk, a „többieké”, a beteg embereké.

Ha azonban körülnézel, az átlag népességben a legtöbb ember küzd ilyen vagy olyan függőséggel. Egyesek olyan anyagoktól függenek, mint drogok vagy alkohol, míg mások társadalmilag elfogadottabb dolgoktól függenek, mint vásárlás, munka, szerelem, pornográfia, egészségtelen módon kifejezett szexualitás, pénz, édességek, szerencsejátékok, dicséret, hírnév vagy figyelem. A függőséget okozó anyagok és tevékenységek listája végtelen. Amikor így tekintünk a dologra, mi (az összes ember) egy csónakban evezünk. A függőségből való kigyógyulás egy olyan törekvés, ami az egész emberiséget kell, hogy érdekelje. Nem különálló szigetek vagyunk. Ami egyikünkre hatással van, az mindannyiunkra hatással van, beleértve a családunkat, a közösségünket és az egész világunkat. Tehát, még ha valaki maga nem is szenvedélybeteg, együtt élhet egy szenvedélybeteggel, vagy ismerhet egyet, vagy valamilyen módon hatással lehet rá a függőség, beleértve az emelkedő egészségügyi költségeket és a függőséggel összefüggő bűnözést.

  1. Túlzott koncentrálás az adott szerre, a függőség mögött meghúzódó mechanizmus helyett

A hagyományos gyógyításban túlzottan a felosztásokra koncentrálunk. Elkülönítettük magunkat egymástól. A heroin függők erre a programra járnak. A vásárlás függők arra a másikra járnak. Az evési és szexuális kényszeresek külön csoportba sorolják magukat. Ez az elkülönítés abból ered, hogy a függőség tartalmára koncentrálunk (azaz az adott anyagra vagy cselekvésre) a függőség mögött meghúzódó mechanizmus helyett (keresés, ragaszkodás, menekülés vagy a jelenbeli kényelmetlen érzések elkerülése).

A függőség mögött meghúzódó mechanizmus valójában maga a gondolatban való hit. Érthetőbben, ez egy tárgyfüggőség. A gondolatok megteremtik az életünkben lévő elkülönült tárgyak érzetét. A legfőbb elkülönült tárgy az „én”. És amíg ez az „én” elkülönültnek látja magát, addig más elkülönült tárgyaknál keresi a beteljesedést és megelégedettséget, mindig valami más, valami több, valami tárgy után nyúlva (legyen az egy személy, hely, dolog, drog, kapcsolat, stb.). Ez az állandó kinyúlás azon helytelen érzékelésből ered, hogy kik is vagyunk valójában. Ebben az elkülönült érzésben nem tudjuk megállni, hogy valami más után nyúlkáljunk, mert maga az elkülönültség miatt érezzük magunkat hiányosnak. Pontosan ez a hiányérzet okozza az összes kifelé történő nyúlkálást. Tehát amíg nem jutunk el a gyökér problémáig, nagyon valószínű, hogy csak egyik tárgytól a másikig, egyik tartalomtól a másikig megyünk, és nem szabadulunk meg a háttér mechanizmustól, ami a függőségi ciklust fenntartja.

Amikor a tartalomra koncentrálunk, hajlamosak vagyunk a tartalmat egy másik tartalommal helyettesíteni. Egyik tárgytól a másikig megyünk. Például, ha tiszták leszünk és leszokunk a drogról, azon kaphatjuk magunkat, hogy megszállottak leszünk a kapcsolatok, a dohányzás vagy valami más terén. Tárgyat cseréltünk (azaz tartalmat). Nem kezeltük az elkülönültség háttér-érzetét. Még ha meg is szabadítjuk magunkat a különböző anyagoktól való függőségtől, a függőségünk tovább mehet más, rejtettebb függőségi formák felé. Függővé válhatunk az önfejlesztéstől, a szellemi felébredéstől, vagy magától a gyógyulástól. Igen! A függőség ennyire alattomos.

A Természetes Nyugalom Jelenlét Módszer

Ha elkezdünk magára a tárgyfüggőséget okozó háttér-mechanizmusra, az elmére koncentrálni, lehetőségünk lesz megszabadítani magunkat a függőségi ciklustól és annak minden formájától.

Ez a megközelítés arra hív bennünket, hogy pihenjünk meg a jelenlétben, ismétlődően, többször a nap folyamán. A jelenben való megpihenéssel tökéletes helyzetbe hozzuk magunkat ahhoz, hogy lássuk, mi is zajlik a belső tapasztalásunkban (azaz a gondolatok, érzelmek és érzetek birodalmában).

Miért is fontos ránézni a belső tapasztalásunkra? A tudomány és az orvostudomány fontos információkat adott nekünk arról, hogyan működik az agy és hogyan hat a függőség az agyra. Beszéltek nekünk az idegpályákról és a neurotranszmitterekről, amik belejátszanak a függőségi ciklusba. A probléma ez: egy szenvedélybeteg sosem tapasztalja közvetlenül az agyat, az idegpályákat vagy neurotranszmittereket. Menj és beszélj egy heroin függővel. Kérdezd meg tőle, mi járt a fejében a legutóbb, amikor belövésre vágyott. Nem „neurotranszmittereket és idegpályákat”.

A szenvedélybetegek hirtelen, ellenállhatatlan és azonnali sürgetést éreznek a használatra vagy cselekvésreEz a sürgetés a gondolatok, érzelmek és érzetek belső tapasztalásán keresztül történik. A „Heroint akarok” gondolat azonnal egy a testben kialakuló tényleges energetikai érzettel vagy vággyal, sóvárgással együtt bukkan fel. A sürgetés gyakran olyankor lép fel, amikor a szenvedélybeteg valamilyen módon érzelmileg zaklatottan vagy kényelmetlenül érzi magát.

Tehát a függőség gyógyításában a fókusz arra a képességnek a fejlesztésére irányulhat, hogy azonnal meglássuk azokat a gondolatokat, érzelmeket és érzeteket, amik akkor bukkannak fel, amikor a sóvárgás vagy szenvedély megjelenik. És ehhez a jelenléten át vezet az út. A jelenlét egy szó arra a tapasztalatra, hogy felismerjük a jelen pillanatban azt az alap tudatosságot, amely tudatában van annak, ami felbukkan az ember testének és elméjének belső terében, beleértve gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Ez a Természetes Megpihenés Módszer fókusza. A módszer holisztikus. Tehát becsüli a tudományt, az orvostudományt és a terápiát. Becsüli a testtel való törődés és a fizikai egészséggel kapcsolatos szükségleteket, beleértve az alvást és a megfelelő táplálkozást. De a gyógyulásra átfogóan tekint – nem csak fizikailag, érzelmileg, mentálisan vagy spirituálisan. Mindezek együtt, de a hangsúly a jelenlét felismerésén van, amit gyakran alulértékelnek vagy figyelmen kívül hagynak a jelenkori nyugati megközelítésekben.

A jelenben való megpihenéssel, és azzal, hogy hagyja az összes gondolatnak, érzelemnek és érzetnek, hogy önmaga legyen, a szenvedélybeteg egy újfajta szabadságot kezd megtapasztalni, hogy ne kövessen minden egyes felbukkanó gondolatot, érzelmet vagy érzetet. A jelenben való megpihenésen keresztül a tárgy vagy a jövő felé való húzóerő magától feloldódik. Ez a gyógyító megközelítés hasznosabb, mint egy jobb történet vagy egó kifejlesztése. A múltba látogatás hogyan segít egy szenvedélybetegen, aki épp azonnali, jelenbeli sürgetést érez a használatra? Egy jobb történet kifejlesztése hogyan segít egy olyan nőn, aki azonnali kielégülést keres a vásárláson keresztül? A sürgetések és sóvárgások azonnaliak. Ezek az itt és most-ba hoznak minket.

A Természetes Nyugalom módszere arra törekszik, hogy magának a függőség mechanizmusának a gyökeréhez jusson el, mivel az a jelen pillanatban történik.

Ez a megközelítés segít a szenvedélybetegnek átlátni magán az egón. Segít neki átlátni az elkülönültség érzetén. Amikor a szenvedélybeteg már nem azonosul a gondolatokkal, a gondolatok szabadon és megszakítás nélkül áramolhatnak. De feloldódik az én-érzet érdekében történő ragaszkodás a gondolatokhoz. Ebben a feloldódásban a függő személy már nem látja magát olyan tárgynak, amely el van vágva és elkülönült a többi tárgytól „ott kint”. Tehát feloldódik a hajsza azon tárgyak után.

A jelenléten keresztül a hiperaktívan gondolkodó elme ellazul. A függő személy megtapasztalja a csendes elmét. A gondolkodási függőség ellazul, és ezzel, gondolat által teremtett tárgyak iránti függőség is ellazul. Ez feloldja az egész függőségi ciklust, függetlenül annak tartalmától vagy formájától.

Ebben az ellazult jelenlétben közvetlenebbül meg tudja látni és átélni a fájó érzelmeket, ahelyett, hogy megpróbálná elfedni azokat az érzelmeket a következő lökettel. Azzal, hogy engedi az összes érzelemnek, hogy jöjjön és menjen ebben az alapvető jelenbeli tudati térben, a függőségi ciklus leáll. Minden energia, pozitív és negatív is, önmaga lehet. A függő személy mély csendet tapasztal lényén belül, ami olyan, mint egy meleg fürdő, amely minden helyzetben körülöleli, a szabadság, béke és jóllét érzését adva. Amikor a függő személy megtapasztalja ezt a kiegyensúlyozott és állandóan jelen lévő szabadságot, békét és jóllétet, az újabb „belövésre” való igény feloldódik. A hiány és tökéletlenség érzése eltűnik. A megelégedettséget már magának a jelenlétnek a természetes aspektusaként ismeri fel. És az a szükséglet is megszűnik, hogy függő vagy „beteg személyként” azonosítsa magát.

Ezt a bejegyzést az előző Living Enquiries weboldalról teszik közzé

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük